Transzfer – kétszer

2016-01-23 11:30 DU.| dekoráció, DIY, Egyéb, lakberendezés

Csak futnak a napok és gyűlnek azok a képek, ötletek, szösszenetek, amiket szeretnék nektek megmutatni. Már nem is próbálom utolérni magam, írogatom a blogomat, ahogyan tudom és nagyon remélem, hogy tudok néha ötletet/inspirációt adni nektek is.

A mostani bejegyzés egy olyan technikát mutat be, amit szerintem mindannyian ismertek, de kevesen használjátok ki a benne rejlő lehetőségeket. A transzfertechnika, merthogy róla van szó, annyira egyszerű, hogy szinte bármilyen kreatív projekthez jól jöhet. Lényege, hogy egy kiválasztott motívumot papírra nyomtatva, indigóval vagy a hátulján grafittal átsatírozva, könnyedén “átvarázsolhatunk” a kívánt helyre, anyagra. Két végletes felhasználási módot mutatok meg, hogy lássátok, mennyire sokrétűen alkalmazható a transzferálás:

Az első projekt egy már bemutatott munkám során készült. A konyhában, a bútorba építve alakítottunk ki egy krétatáblát, hogy az ott lakók a bevásárlólistától kezdve az egymásnak szóló üzenetekig bármit fel tudjanak írni rá. Egyszerű fekete felületként nem lett volna igazán mutatós, ezért úgy döntöttünk, hogy transzferálunk rá egy egyszerűbb feliratot, hogy “üres” állapotában is mutatós legyen. Az MDF lapot, amit használtunk, a konyhabútor készítője vágta méretre. A két réteg táblafestéket már nálunk kapta a pincében (lehet, hogy három is volt…?)

transzfer1transzfer2

Az előre megbeszélt motívumot a megfelelő méretben kinyomtattam úgy, hogy legyen átfedés a betűk között.

transzfer3

Ezután jött a túloldal satírozása – ehhez már igénybe vettem Míri lányom segítségét, különben még tovább tartott volna.

transzfer4

Miután készen voltunk a satírozással összeragasztottam a lapokat úgy, hogy a végleges “képet” kapjuk és ezt ragasztottam fel a táblára.

transzfer5

Ezután következett a konkrét transzferálás: egy puhább hegyű ceruzával minden részletet, vonalat áthúztam és végre ott volt a táblán az a kontúr, amit már “csak” ki kellett színeznem.

transzfer6

Mivel azt akartuk, hogy ez egy állandó minta legyen, akrilfestéket használtam. Festeni, amikor csak lehet, vízszintes felületen érdemes – így aztán a tábla a nappalinkban lakott két napig, mire a 2-3 réteget fel tudtam vinni rá:

transzfer8 transzfer7transzfer9

7-8 óra és készen is voltam az egésszel. Így néz ki a végleges helyén:

transzfer10 transzfer11

 

És egy teljesen más felhasználási lehetősége a transzferálásnak:

Pár hónapja lakás, pontosabban emeletavatóra voltunk hivatalosak. Sokat gondolkodtam, hogy mit is vihetnénk, hiszen a klasszikus ajándékok, mint kávéfőző és társai, szóba sem jöhettek. :) Szerencsémre eszembe jutott, hogy még a család beköltözésekor gépbe vittem a ház alaprajzát, némi együttgondolkodáshoz…A lépések szinte ugyanazok mint a táblánál:

Kinyomtattam az alaprajzot.

transzfer_t1

Ezúttal azonban nem volt szükség satírozásra. A papírt ráfektettem az előkészített, fondanttal bevont tortára és “lenyomatot” készítettem róla. A kialakult mélyedéseket húztam ki aztán vonalkzók mentén, speciális, fekete színű ételfestékkel.

transzfer_t2 transzfer_t3

Amikor készen voltam az alaprajz kontúrjaival, jöhetett a felirat – megint csak a jó öreg transzfertechnikával.

transzfer_t4 transzfer_t5

Így nézett ki készen a dekor:

transzfer_t6

 

Ha jobban belegondolok, ennél a képnél is ezt a technikát használtam:

rajz2

…és még sorolhatnám! Rengeteg előnye mellett csak egy hátránya van a transzferálásnak: türelem kell hozzá, sok türelem! :)

 

 


“Dobjuk fel!”

2015-09-23 10:37 DU.| dekoráció, DIY, lakberendezés, styling

Ez volt a feladat abban a lakásban, ahol teljes felújítást tervezett a tulajdonos. Teljesen érthető okból, hiszen bérlők laknak a lakásban, alacsonyabb büdzséből kellett gazdálkodnunk. A tervezési folyamatról majd egy másik bejegyzésben, itt és most az étkező dekorációja áll a középpontban. A viszonylag visszafogott konyhabútor mellé szerettünk volna valami “ütős”, nagy méretű faldekorációt, ami színeivel, formájával valóban feldobja a teret. Az alkalmazottnál egyedibb és költséghatékonyabb módszert nem is találhattunk volna, hiszen teljesen szabadon állíthattuk össze a színeket és ha csak egy szín különböző árnyalatait választottuk volna, valóban fillérekbe került volna.

Innen indultunk..talán nem látszik, de a teljes falszakaszt fűrészporos tapéta borítja (ha próbáltatok már éles vonalat festeni ilyen felületre, tudjátok, hogy ez szinte a lehetetlen kategória):

Készült egy nagyon egyszerű terv is a festéshez, csak hogy lássuk, milyen színekkel tudjuk elérni a tervezett hatást. A maszkolás volt talán a legidőigényesebb fázisa a projektnek.

És jött a nagy TRÜKK! Óriási szerencsénkre belebotlottam egy blogbejegyzésbe, ahol pont az egyenetlen falfelületek festéséről volt szó. Ott olvastam, hogy érdemes a színek felhordása előtt egy, a fal színével megegyező réteggel átfesteni a maszkolószalagokat, így meg lehet akadályozni, hogy később a színes festékek beszivárogjanak a szalag alá. Hittük is meg nem is, de nem volt vesztenivalónk, úgyhogy megfogadtuk a tanácsot. Itt még nem tudtuk, milyen sikerrel…:

Mi döbbentünk meg a legjobban, amikor a második réteg felhordása után elkezdtük lehúzni a ragasztószalagokat:

Arra készültünk, hogy a gyerekektől elcsent ecsetekkel a fél éjszakát javítgatással fogjuk tölteni, de erre szinte egyáltalán nem volt szükség. Egy három centiméteres szakasztól eltekintve az összes fehér sávunk határvonala teljesen éles volt!

Ha egy gyorsan elkészíthető, látványos és költségtakarékos dekorációt szeretnétek, próbáljátok ki ezt a falfestési módszert. Természetesen nem állja meg a helyét minden enteriőrben, de például egy gyerekszobában nagyon jól mutatna – főleg, ha a gyerekeket is bevonjuk a kivitelezésbe!


Az ördög a részletekben rejlik

2015-05-25 4:11 DU.| dekoráció, DIY, lakberendezés, styling

Hatványozottan igaz ez a lakberendezés világában…mégingkább a lakberendező saját otthonában. Így történhetett, hogy mire a nappalink szóban forgó részlete elkészült, 25 verziónak és egy évnek kellett eltelnie. Viszont örömmel jelentem, mostmár valóban olyan, amilyennek elképzeltem!

A történet úgy kezdődött, hogy szerettünk volna egy bárszekrényt, ami lehetőleg nem földgömb formájú és mind stílusában, mind funkciójában megfelel az elképzeléseinknek. A kereskedelmi kínálatot (a megfizethető kategóriában) alapul véve itt véget is ért volna a történetünk, hiszen sem színben, sem formában, sem árban megfelelőt nem találtunk hosszú hónapok alatt. Így jött az ötlet, hogy a Zuram közelgő szülinapjára magam készítek egy hozzánk illő bárszekrényt. A gondolatot tett követte: sok cinkossal, néhány füllentéssel (miért is kell nekem már megint a tesómhoz menni..?) és rengeteg munkával elkészült a meglepetés-szekrényke, ami ugyan messze nem tökéletes, de számunkra igazán szerethető.

Innen indultunk:

Nagy rutinnal rögtön egy magasfényű bútordarabot sikerült kifognom, úgyhogy végtelen mennyiségű csiszolás és dupla réteg alapozás következett:

A legjobb pillanat, mikor végre elkezdődhet a szín felhordása:

A bárszekrény a helyére került, de a hiányérzetem nem múlt el teljesen. Akasztottunk fölé egy képet a falra, de az valahogy nem volt az igazi. Eldöntöttem, hogy magam festek egy kékes alapszínű képet, és bár a festéket már korábban megvettem, mindig közbejött valami, ami miatt nem álltam neki a festésnek. Így jól jött, hogy Kiki barátnőmmel megbeszéltük, mikor jönne fotózni – ezért ha profi képeket akartam a nappali minden részletéről, össze kellett kapnom magam.  Szerencsére egy irodafelszámolásból megörököltem egy 3 részes IKEÁ-s képet, ezek közül kettőt felhasználva megszületett az én verzióm.

A képek kiindulási  alapja:

kép1

Rengeteg színt kikevertem, hol a palettán, hol a vásznon. Mivel a zöld akrilfestékem az éppen alvó fiam szobájában maradt, rögtönöznöm kellett, így némi ételfesték is került a tengerbe. :)

Végre! A pillanat, amikor enteriőrbe került a szekrényke és a részletekből összeállt az egész:

(A fotelt szintén a vaterán vadásztam, a kárpitozáshoz még gyűjtenem kell a bátorságom, így azt profira bíztam!)