2015-05-25 4:11 DU.| dekoráció, DIY, lakberendezés, styling

Hatványozottan igaz ez a lakberendezés világában…mégingkább a lakberendező saját otthonában. Így történhetett, hogy mire a nappalink szóban forgó részlete elkészült, 25 verziónak és egy évnek kellett eltelnie. Viszont örömmel jelentem, mostmár valóban olyan, amilyennek elképzeltem!

A történet úgy kezdődött, hogy szerettünk volna egy bárszekrényt, ami lehetőleg nem földgömb formájú és mind stílusában, mind funkciójában megfelel az elképzeléseinknek. A kereskedelmi kínálatot (a megfizethető kategóriában) alapul véve itt véget is ért volna a történetünk, hiszen sem színben, sem formában, sem árban megfelelőt nem találtunk hosszú hónapok alatt. Így jött az ötlet, hogy a Zuram közelgő szülinapjára magam készítek egy hozzánk illő bárszekrényt. A gondolatot tett követte: sok cinkossal, néhány füllentéssel (miért is kell nekem már megint a tesómhoz menni..?) és rengeteg munkával elkészült a meglepetés-szekrényke, ami ugyan messze nem tökéletes, de számunkra igazán szerethető.

Innen indultunk:

Nagy rutinnal rögtön egy magasfényű bútordarabot sikerült kifognom, úgyhogy végtelen mennyiségű csiszolás és dupla réteg alapozás következett:

A legjobb pillanat, mikor végre elkezdődhet a szín felhordása:

A bárszekrény a helyére került, de a hiányérzetem nem múlt el teljesen. Akasztottunk fölé egy képet a falra, de az valahogy nem volt az igazi. Eldöntöttem, hogy magam festek egy kékes alapszínű képet, és bár a festéket már korábban megvettem, mindig közbejött valami, ami miatt nem álltam neki a festésnek. Így jól jött, hogy Kiki barátnőmmel megbeszéltük, mikor jönne fotózni – ezért ha profi képeket akartam a nappali minden részletéről, össze kellett kapnom magam.  Szerencsére egy irodafelszámolásból megörököltem egy 3 részes IKEÁ-s képet, ezek közül kettőt felhasználva megszületett az én verzióm.

A képek kiindulási  alapja:

kép1

Rengeteg színt kikevertem, hol a palettán, hol a vásznon. Mivel a zöld akrilfestékem az éppen alvó fiam szobájában maradt, rögtönöznöm kellett, így némi ételfesték is került a tengerbe. :)

Végre! A pillanat, amikor enteriőrbe került a szekrényke és a részletekből összeállt az egész:

(A fotelt szintén a vaterán vadásztam, a kárpitozáshoz még gyűjtenem kell a bátorságom, így azt profira bíztam!)